Alig dobta fel a sajtó a nyelvvizsga felvételi követelmény elhalasztásáról szóló álhírt, hogy aztán szörnyülködhessenek az olvasók a kemény realitáson, majd az EMMI jóságos amerikai nagybácsiként kétszer kéthetes külföldi nyelvtanfolyamot ígért 140 ezer középiskolásnak. Kásler Miklós miniszter szerint "ez reális lehetőséget biztosít a diákoknak arra, hogy használható nyelvtudásra tegyenek szert"; a nyelvtanárok inkább nevetségesnek vagy megvalósíthatatlannak tartják a programot.
Örvendetes a szándék a kormány részéről, hogy valamit tenni kíván a magyar diákok nyelvtudásának a fejlesztéséért. Kétség nem fér hozzá, hogy egy külföldi nyelvtanfolyam nagyot lendíthet a tanuló motivációján, magabiztosságán és beszédkészségén, de ahogy a legdiplomatikusabb vélemény fogalmaz a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének alelnökétől: "Nagyon nem mindegy, hogy milyen körülmények között" kerül megvalósításra a külföldi nyelvtanfolyam.
"Nincs hatékonyabb nyelvtanulás, mint amikor egy 20 fős magyar középiskolás csoport ül egy közepes vagy annál is megbízhatatlanabb - de marketingben erős - brit vagy német nyelviskolában, és magyarul csevegnek egymással az órán... És ez messze nem a legrosszabb forgatókönyv, de igencsak megéri az árát :(" - kommentelte kesernyésen Rádai Péter, az egyik kiemelkedő nyelvoktatási szakember a Tanárblog posztja alatt.
A nyelvi utaztatásban jártas tanárok tudják, hogy akkor hatékony a külföldi tanfolyam, ha nincs kivel magyarul beszélni, a tananyag profin felépített, és a vendéglátó család is gondot fordít a napi beszélgetésekre. És még ettől se fog senki hirtelen középfokon tudni!
Kell egy meglévő tudás, és a tanfolyamot valahogy bele kéne építeni egy pedagógiai folyamatba, tehát kéne felvezetés majd átvezetés is. Ha kezdetleges nyelvtudással (A2) bír a diák, akkor is legalább 400 tanórára szüksége lenne a középfokig (B2). Egy kéthetes tanfolyam 50-60 nyelvórát takar. Ez akármilyen mély nyelvi élmény, nem pótolja a tanulás folyamatát.
Persze többen felvetik, hogy ki fogja a diákcsoportokat elkísérni nyári szünetben? Meg is mondják előre, hogy persze, hogy a tanár. A többi megjegyzést mindenki sejtheti.
A pályázás részletei nincsenek még kidolgozva. Felvetnénk a kérdést, hogy nem azok a tanárok, iskolaigazgatók és szülők pályáznak-e majd, akik amúgy is mindent megtesznek a gyermekek nyelvi fejlődéséért? Tehát akkor ki pályázik majd azoknak a diákoknak az érdekében, akik nemtörődöm intézményben, hátrányos társadalmi környezetben tengődnek?
Vannak tanárok, akik megjegyzik, hogy vannak bőven külföldön élő, vagy hosszabb ideig külhonban tartózkodó tanítványaik, mert a puszta kint tartózkodás , tudatos nyelvtanulási stratégia nélkül többnyire nem hoz létre választékos nyelvtudást, akármennyire is trendi azt hangoztatni, hogy menj külföldre, csak úgy tudod a nyelvet megtanulni igazán.
„Szerintem elképesztően népszerű lesz ez a húzás. Ez egy tipikus tévhit, amit rengetegen vallanak. Én is hányszor hallom a tanulni nem akaró, energiát belefektetni nem képes diákoktól, hogy bezzeg kint biztos ráragadna magától a tudás, otthon is ezt hallják. Na persze, ez így megy, most az adófizetők pénzéből kikísérletezhetik végre. Arra is kíváncsi leszek, hogy valójában hányan élnek majd ezzel a mindent megoldó csodalehetőséggel.” (Facebook komment)
Sejthető, hogy a kommentelő tanárok tippelgetnek, ki milyen cégen, beruházáson és urambátyám kapcsolaton keresztül fog jól járni a programmal. Ennél tényszerűbbek azok a számolgatások, melyek szerint a cirka 3-500 ezer forintos külföldi nyelvtanfolyamok itthon 3-500 nyelviskolai nyelvóra díját fedeznék, ami viszont már elég segítség lenne a középiskoláknak egy nyelvvizsgára való felkészüléshez.
A személyesen felkeresett két egyetemi tanárképző szakember nem vette komolyan a kormányközleményt, szerintük nagyobb az ügy füstje mint a lángja.
Mit javasolnak az utaztatás helyett a tanárok? Természetesen a hazai közoktatás fejlesztését. Többen javasolják, hogy a megjelölt 90 milliárd forintból anyanyelvi tanárokat lehetne alkalmazni az iskolákban, akár csak heti egy órában, az is tartós fejlődést eredményezhet a tanulók nyelvtudásában.
A tanárok képzésére, és az eszközök fejlesztésére is nagy szükség lenne. Valamint a kiscsoportos bontásra, hogy a differenciálás lehetővé váljon. Amint a tanulók és pedagógusok túlterheltségének csökkentése is segítene a helyzeten.
Ezek derülnek ki a végre-valahára közzétett a köznevelésben folyó idegennyelv-oktatás kutatási jelentésből is. A diákutaztatás ugyan szerepel a javaslatok között, de közel sem prioritásként.
Félreértés ne essék. A színvonalas külföldi nyelvtanfolyamok igazán hasznosak a nyelvtanulásban. De négy hét tanfolyamtól remélni a magyar diákok nyelvtudásának a mai szintről a középfokú szintre való általános fellendülését inkább lázálom, mint valóság.Persze - ahogy egy nyelvvizsgaközpont prominens szakembere fogalmazott - inkább erre költsék a 90 milliárdot, mint stadionokra.
