Hogy lehet, hogy több könyv bemagolása, több száz nyelvóra vagy egy hosszas külföldi tartózkodás után sem tud valaki rendesen egy nyelvet? Mi az, amit igazából tudni kell?
A régi típusú nyelvoktatást azért szokták csépelni, mert mindig csak a nyelvtanról, a szabályokról és a fordításról szólt, de beszélni nem igazán tudtak a nyelvtanulók. Most pedig vannak, akiknek az a gondjuk, hogy folyékonyan „nyomják a sódert,” „nem lehet őket eladni külföldön”, de valahogy érzik, hogy „nem beszélnek szépen”. És előfordul, hogy huzamosabb külföldön tartózkodás után sem sikerül a nyelvvizsga.
A nyelvtudás több készségből tevődik össze. Ahhoz, hogy a kívánt szintet elérjük, minden területen fejlődni kell. Az alábbiakban ezeket a területeket vesszük sorra.
Az európai nyelvi útlevélben a következő készségek fejlődését követheted nyomon:
Nézzük meg, hogy középfok (B2) esetén mit jelentenek ezek a készségek és miként lehet fejleszteni őket. (Ne ijedjen meg senki, ez már a középfok leírása. A nyelvtanulás egy utazás. A megelőző állomások a fenti linken megnézhetők.)
Hallás utáni szövegértés:
„Megértem a hosszabb beszédeket és előadásokat, illetve még a bonyolultabb érveléseket is követni tudom, amennyiben a téma számomra elég ismert. Többnyire megértem a híreket és az aktuális eseményekről szóló műsorokat a tévében. Általában értem a filmeket, ha a szereplők köznyelven beszélnek.”
Ezt a készséget minél több idegen nyelvi szöveg hallgatásával lehet fejleszteni. Természetesen a koncentrált figyelem sokkal hasznosabb, mintha csak úgy szól a háttérben. Számos applikáció és honlap kész feladatokat kínál, szintezve, témakörökre bontva. Nyelvvizsgához közeledve érdemes a tipikus vizsgafeladatokat megismerni.
Ez a készsége erősödik azoknak, akik az eredeti nyelven való filmnézésre esküsznek, mint a nyelvelsajátítás egyszerű módjára. Valamint, ha valaki külföldön tartózkodik és változatos környezetben mozog, neki is óriásit fejlődhet ez a készsége. A szöveghallgatás közben a kiejtés és hanglejtés is fejlődik.
Olvasott szöveg értése:
„El tudom olvasni azokat a cikkeket és beszámolókat, amelyek jelenkori problémákkal foglalkoznak, és szerzőjük véleményét, nézetét fejtik ki. Megértem a kortárs irodalmi prózát.”
Ezt a készséget úgy tudjuk fejleszteni, ha minél többet olvasunk. Persze itt sem árt a koncentrált figyelem, és a változatos szövegek olvasása. Akiknek a munkájuk miatt idegen nyelven kell tájékozódni, szeretik a könnyített olvasmányokat vagy a híreket bogarászni, könnyebben fejlődnek ezen a területen. Szintén könnyen elérhetők a szintre szabott szövegértési feladatok a neten és a nyelvkönyvboltok polcain. Nyelvvizsga előtt rá kell feküdni a vizsga típusú szövegértési feladatokra.
Minél többet hallgatunk és olvasunk, annál inkább növekszik a szókincsünk is. Ezt a két készséget önállóan, tanári segítség nélkül is lehet fejleszteni.
Beszédkészség - Társalgás: „Az anyanyelvi beszélővel természetes, könnyed és közvetlen kapcsolatteremtésre vagyok képes. Aktívan részt tudok venni az ismert témákról folyó társalgásban, úgy, hogy közben érvelve kifejtem a véleményemet.”
Folyékony beszéd: „Világosan és kellő részletességgel fejezem ki magam számos, érdeklődési körömbe tartozó témában. Ki tudom fejteni a véleményemet valamely aktuális témáról úgy, hogy részletezem a különböző lehetőségek előnyeit és hátrányait.”
Nem meglepő: beszédkészséget beszélgetéssel lehet leginkább fejleszteni. :) Ez az, ami egyedül nehezen megy. Bár jobb híján társaloghatunk a macskával, a tükörrel, szerepjátékot játszva, kommentálva dolgokat magunkban (ez nem vicc). De ennél előnyösebb a változatos, eseménydús idegennyelvi környezetben tartózkodás vagy egy minőségi beszédcentrikus tanfolyam, melyek igazán nagyot lendíthetnek a társalgási készségen.
Itt megemlítjük a nyelvhelyesség (megfelelő nyelvtan és szóhasználat) kérdését. Az sem jó, ha valaki nem mer megszólalni, mert fél, hogy nem jól mondja. Van, amikor az a cél, hogy átmenjen az üzenet még ha „indiánul” is. De az is probléma, ha valaki folyékonyan beszél hibásan, és nincs is késztetése a helyes nyelvhasználatra – ami az igényes és piacképes nyelvtudás része. Egy jó nyelvtanár úgy súlyozza az órán a feladatokat, hogy egyszer a folyékony beszéd, másszor a helyes beszéd a gyakorlás tárgya.
Akinek van lehetősége rendszeresen társalogni külföldiekkel, jobban érezni fogja, hogy mi az amit illő vagy szokás mondani egy adott szituációban. Persze az adott társaság nyelvi szokásait fogja elsajátítani.
Végül, jöjjön az íráskészség.
Írás:
„Világos és részletes szövegeket tudok alkotni az érdeklődési körömbe tartozó számos témáról. Tudok olyan dolgozatot vagy beszámolót írni, amely tájékoztat, érveket és ellenérveket sorakoztat fel valamiről. Levélben rá tudok világítani arra, hogy milyen jelentőséget tulajdonítok az eseményeknek, élményeknek.”
Ezen a téren is gyakorlat teszi a mestert. Itt azonban szükségünk van strukturált, szépen felépített tananyagra és egy felkészült tanárra, aki veszi a fáradtságot, hogy rendszeresen kijavítsa az irományainkat, különösen a nyelvvizsga közeledtével. Többnyire nem csak nyelvismeretet igényelnek az írás feladatok, hanem érvelési képességet, a szöveg logikus megszerkesztését is, ami nem jön zsigerből.
A fenti alap-készségeken kívül még számos olyan képességet fel lehet sorolni, amire a nyelvtanulónak szüksége van. Például tudja kiválasztani, hogy bizonyos helyzetekben, viszonyokban mi a legmegfelelőbb stílus és szóhasználat; ne ijedjen meg, ha nem ért egy szót; tudja miként kell körülírni valamit, amire nem tudja a pontos kifejezést; bátorság(!)... stb. Ezekről majd egy következő posztban.
Addig is sikeres nyelvtanulást kívánunk!
